Prológus

Hogy milyen érzés a halál? Nos, nem éppen kellemes… Legalább is Shayn számára egyáltalán nem volt az. Még most is teljesen tisztán emlékszik minden egyes másodpercre, az éltető fájdalomra, arra, hogy milyen hangosan, és hirtelen dobbant meg a szíve. A szíve, mely eddig csak a maga kis csendességében létezett - tökéletes fény valójának legmélyebb bugyrában, védve és óvva, a világ fájdalmaitól és attól, hogy az enyészetté váljon.

Öreg, kiszáradt bőrű, görbe ujjak ölelték körbe arcát, mely ettől az intim közelségtől még inkább felragyogott. Az idegen kezek között szinte már szikrákat szórt ködszerű lénye, mintha csak egy hullócsillag lenne, melynek fénye az utolsó, erőteljes rohammal zuhan a semmi felé. Ajkai elnyíltak, száját hangos sikoly hagyta el, és akkor… valami történt. Teste érzővé vált, az ujjak immár nem csak a feje mellett időztek - minden egyes ízület a hajába bújt, fájó energia bizsergette bőrét és a lány végre érzett! Mindent, melyet eddig a világ, a sors megtagadott tőle! Szemét könny töltötte el, majd a sós, csillogó cseppek úgy gördültek végig porcelánszín arcán, hogy útjuk során bőre immár megszűnt átlátszó lenni. Alakja már nem csak derengett, hanem létezett, hús-vér valójában! Végre visszakapta a testet, melyre oly régóta sóvárgott! Az örökös magány, egyedüllét és a test nélküli élet marcona pillanatai, egy másodperc alatt pukkantak szét, mint egy szappanbuborék. Testét zokogás rázta, mely az öröm ilyetén megnyilvánulása volt… majd hangosan felsikoltott, de immár a fájdalomtól. Az előbb még életet adó kezek immár nem szerették többé, hanem bántották! Mohón túrtak szőke tincseibe, és húzták magukhoz még közelebb. Az idegen Jeges lehelete Shayn arcát súrolta, vágyait ajkába sóhajtotta, a lány pedig tiltakozva próbált távolabb kerülni tőle! Hiszen a fényét már megkapta, mit akarhat még?! Immár neki adta az örökkévalóságot, és így, halandóként fájdalmas felismerések közepette küzdött életéért.  Hiszen azt nem veheti el! Nem most, mikor végre mindent megtapasztalhatna!

Szemét lehunyva próbálta a külvilágot mind inkább kizárni. Igyekezett nem gondolni szavaira, a fájdalomra, és próbálta nem kétségbeesetten követelni Caiust. Hol van? Hisz Itt kellene lennie! Igazából túl sok ideje nem volt arra, hogy ezt végig gondolja. A hatalmas, színes, mozaikokból kirakott ablakok, pont úgy peregtek le mögöttük, mintha csak homokból lennének. Egy sárkány ordítása hallatszott, félelmetes üvöltés, és perzselő forróság, mely próbálta megzavarni az éppen a lánnyal történő tortúrát. A távolból hallotta Caius hangját, hallotta édes baritonját, melyet mindennél jobban szeretett, és immár kapálózva próbált szabadulni. A szabadságra vágyott, arra, hogy végre ne csak hallja, hanem, hogy érezze is! Akarta, hogy a fiú megérintse, hogy végre fejét mellkasán nyugtassa, hogy keze végigsimítson a hátán! Érezni akarta az apró lúdbőrzést, melyet egy érintés nyomán érezhet egy nő, és végre, először csókolni vágyta! Csókolni elfúlón, lázas szenvedéllyel, soha abba nem hagyva, mintha csak ezen az édes pillanaton múlna az élet, a jövő, a múlt! Érezni akarta a bőrének melegét, az egymásba gabalyodó testek rándulását, és zavartan akart nevetni a saját ügyetlenségén…

Kapálózva próbált szabadulni, ám egyszerűen képtelen volt a szorításból kiutat találni. Ajkai közül kétségbeesett sikítás tört utat magának, azonban nem hagyta, hogy Shayn túl sokáig zajongjon. Magához rántotta, és görcsösen megmarkolta a csuklóját. Keze bilincsként tartotta fogva, és a lány képtelen volt a szabadulásra. Szíve kétségbeesett, rab madárként verdesett mellkasában, majd mikor az idegen ajka hozzá ért, egy hatalmas dobbanással mondott búcsút a létezésnek. Még egy pillanatra látta Caius arcát, ahogy próbál egyre közelebb férkőzni, hallotta, ahogy a nevét kiáltja, látta könnyektől csillogó lélektükreit, azonban a lány lelke már valahol messze járt…

Teste egy tompa puffanással ért földet a piszkos padlón, szeme üvegesen meredt a semmibe. A fájdalom, mely eddig átjárta testét, immár teljesen megszűnt… pont úgy, mint a körülötte lévő külvilág… Caius… és a sötétség….